Amikor elkészül egy HelloMaci, sokan megkérdezik:

„Ugye lehet ölelgetni?”

Persze, hogy lehet.

Hiszen éppen ezért készül.

De közben érdemes arra is gondolni, hogy ez nem egy hétköznapi plüssjáték.

Egy HelloMaci egy olyan ruhadarabból készül, amely valaha egy szeretett emberé volt. Egy nagymama kabátjából. Egy édesapa ingéből. Egy édesanya kedvenc pulóveréből.

Ezért minden HelloMaci egyszeri és megismételhetetlen.

Ha vigyázunk rá, nemcsak nekünk jelenthet vigaszt ma, hanem hosszú évek múlva a gyermekeinknek vagy az unokáinknak is.

Eljöhet egy nap, amikor egy kisunoka a kezébe veszi a macit, és megkérdezi:

– Kinek a ruhájából készült ez a maci? Milyen ember volt ő?

És akkor újra előkerülnek a történetek.

Milyen volt a nevetése.

Mit szeretett főzni.

Milyen volt az illata.

Mit mondott mindig búcsúzáskor.

Lehet, hogy azok a történetek már csak a HelloMaci miatt hangzanak el újra.

Ezért mondjuk mindig, hogy egy HelloMaci nem egyszerű ajándék.

Nem is egyszerű emléktárgy.

Hanem egy olyan kézzel készített emlékmegőrző, amely segít életben tartani valakinek a történetét akkor is, amikor ő már nincs velünk.

Hiszen egy ruha idővel elkophat.

Egy doboz a szekrény tetején feledésbe merülhet.

De egy HelloMaci ott lehet egy fotelben, egy polcon vagy az ágy mellett. Látható, megölelhető, és újra meg újra emlékeztet arra az emberre, akit szerettünk.

Talán ezért vigyáznak rá olyan sokan úgy, mintha egy családi örökség lenne.

Mert valójában az is.